Louis Renault technikai érdeklődése már korán megmutatkozott, ezért szülei vidéki birtokukon külön műhelyt rendeztek be számára.
Bár az iskolában nem jeleskedett, és az egyetemen is alig sikerült átvészelnie a vizsgákat, két tulajdonsága mégis kiemelte őt társai közül: a gyakorlati szemléletmódja és a találékonysága.
Húszévesen megtakarított pénzéből vásárolt egy triciklit, amit szétszedett, majd négykerekű kisautóként szerelt össze újra. Ez a „Voiturette” névre keresztelt jármű forradalmi újításokat tartalmazott: közvetlen sebességváltót, mechanikusan vezérelt három sebességfokozatot és hátramenetet. Renault az autó teljesítményét látványos módon demonstrálta.
1898. december 24-én felhajtott vele a Montmartre meredek, 13 százalékos emelkedőjén, a Rue Lepic utcán.
A mindössze 21 éves feltaláló azonnal szabadalmaztatta találmányát, amely hamarosan kiszorította a korábbi lánc- és szíjmeghajtásokat. Renault 12 megrendeléssel a zsebében 1899-ben csatlakozott testvérei vállalkozásához, a Renault Frères-hez.
Érdekesség, hogy a testvérei nem vették be őt a cég tulajdonosai közé – neki a szabadalom jogai és egy tisztes fizetés maradtak, amennyiben az akkor még „mellékágazatnak” tekintett autógyártás nyereségesnek bizonyul.
Családi tragédia a versenypályán
A Renault név a motorsport iránti érdeklődés révén vált híressé: Louis és bátyja, Marcel saját építésű járműveikkel sorra nyerték a versenyeket. Marcel győzelmet aratott a Párizs-Berlin és a Párizs-Bécs versenyeken is, ami rendkívül hatékony reklámnak bizonyult.
Annak ellenére, hogy autóik ára az akkori tízéves átlagfizetés felének felelt meg, kapkodva vásárolták őket. A hőskorszak azonban 1903-ban tragédiával zárult.
Marcel a Párizs-Madrid versenyen életét vesztette. Louis ekkor úgy döntött, visszavonul a versenyzéstől, és energiáit a munkára összpontosítja. A Renault márka további népszerűsítését hivatásos sofőrökre bízta.
A vállalat gyors ütemben fejlődött: míg 1900-ban csupán 110 embert foglalkoztattak, 1902-re az üzem területe 7500 négyzetméterre, 1913-ra pedig már 136 ezer négyzetméterre nőtt.
Az évtized elején saját tervezésű motorokkal szerelték fel modelljeiket – először kétütemű majd négyütemű motorokkal.
A cég hamarosan külföldi képviseleteket is nyitott. 1905-ben 250 taxira érkezett megrendelés, ami miatt átszervezték a gyár működését: bevezették a tömegtermelést, a munkamegosztást és a futószalagos rendszert.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
