1939-ben Alois Ruf alapította meg az Auto Ruf nevű szervizt a németországi Pfaffenhausenben, amely később benzinkúttal is bővült.
Az üzlet folyamatosan növekedett, és az 1950-es évek közepére Ruf már buszok tervezésével és üzemeltetésével is foglalkozott. Fia, aki szintén Alois névre hallgatott, gyerekkorától az autók világában nőtt fel, de őt sokkal inkább a sportautók vonzották. 1960-tól kezdve apja műhelyében Porschék szervizelésével és restaurálásával kezdett foglalkozni.
Alois Ruf 24 évesen, apja halála után vette át a műhely vezetését. 1974-ben új irányt adott a vállalkozásnak, és szinte kizárólag Porschék szervizelésére és tuningolására koncentráltak.
A cég vezetését lánya, Aloisa Ruf fogja továbbvinni. A 70-es évek végére bemutatták az első, 911 Turbo (930-as) továbbfejlesztett változatát, valamint a szívómotoros 911 SCR-t. Ruf átalakításai hamar hírnevet szereztek, és számos hasonló projekt megrendelése érkezett már a kezdeti időkben is.
Ruf neve akkor vált igazán ismertté, amikor 1987 áprilisában a CTR modell 339 km/órás sebességet ért el, amellyel akkoriban a világ leggyorsabb autója lett. A Ferrari Testarossa és a Lamborghini Countach nem tudott versenyezni vele, és még a Porsche 959 is komoly küzdelemre kényszerült.
A Road & Track magazin fotósa nevezte el az autót Yellowbird-nek. Egy évvel később tovább növelték a tétet, és átlépték a 340 km/órás sebességet is, majd a CTR2-vel már a 350-et is. Ez a rekord nem maradt sokáig érvényben, mivel megjelent a McLaren F1.
Ez a környezet tökéletes volt az ifjabb Alois Ruf számára, aki sokat tanult az autók javításáról, és jogosítványának megszerzése után már maga is vezethette az autót.
Mivel az előző tulajdonos ragaszkodott a hathengeres bokszermotorhoz, Alois apja egy 912-es modellből származó négyhengeres motort szerelt be helyette. Ez a motor elegendő teljesítményt nyújtott egy friss jogosítvánnyal rendelkező, tapasztalatlan vezető számára. Alois az évek során boldogan vezette a 901-est, amelyet 911 S-re emlékeztető külsővel látott el.
Az autó azonban hosszú időre pihenőre került, és csak 2019-ben kezdtek újra foglalkozni vele. Ruf mindig tudta, hogy egy korai modell van a birtokában, de a restaurálás során derült ki, hogy valójában a 901-es hatodik prototípusáról van szó.
A számos tökéletlen megoldás és a sorozatgyártásban már nem alkalmazott részletek egyre inkább felfedték az autó történetét. A műszerek közül a leginkább árulkodó az időmérő óra volt, amelyen minden szám megtalálható, míg a sorozatgyártású modelleken csak négy szerepel.
Amikor a Porsche eladta a 901-est, már egy szériagyártású motorral szerelték fel, így az eredeti tesztmotor már nem volt meg. A restaurálás során azonban kisebb csoda történt: egy szakkollégium gondnoka jelentkezett Rufnál, hogy leselejteztek egy régi bokszermotort, amely szemléltetőeszközként szolgált.
Bár nem az eredeti motor bukkant elő, hanem egy nagyon korai, 22-es sorszámú darab.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
