A Tatra T77-es valódi különlegesség volt a háború előtti autók között, amelyek általában magas építésű, egymásra rakott dobozokra hasonlítottak, és különálló sárvédőkkel voltak felszerelve.
A T77-es teljesen más koncepció alapján készült, mint a korábbi modellek.
Éppen ezért sokan a Tatra T77-est, amelyet a magyar származású mérnök Hans Ledwinka és a német Erich Übelacker tervezett, az autózás történetének egyik legfontosabb modelljének tartják.
1934 előtt a Tatránál készült egy V570 nevű prototípus, amely végül nem jutott el a sorozatgyártásig.
A prototípus sorozatgyártásba való kerülése nem a megszokott módon történt. Ferdinand Porsche, akit a Volkswagen Bogár tervezésével bíztak meg, felfigyelt a tervekre.
A Bogár végső formája több részletében hasonlít a Tatra prototípusára, ami vitatott kérdés az autó történetében, még akkor is, ha Porsche nyíltan elismerte, hogy figyelt Ledwinka munkásságára.
1934. március 5-ig teljes titok övezte a Tatra T77-es fejlesztését a prágai irodában.
A bemutatót különlegesen szervezték meg: a Párizsi Autószalon előtt Karlovy Varyba vezető autópályán tartották, ahol az autó elérte a 145 km/óra sebességet.
Sokaknak nehezen hihető volt, hogy az autó egy ilyen teljesítményű motorral képes ilyen sebességre, mivel akkoriban minimum kétszer annyi lóerőre volt szükség ehhez.
A Tatra túrákat szervezett, hogy meggyőzze a kétkedőket.
A T77-es annyira illeszkedett a futurisztikus elképzelésekhez, hogy Maurice Elvey rendező az „Az alagút” című sci-fi filmjéhez is ezt választotta.
Az autó úgy néz ki az úton, mint egy szárnyak nélküli repülő, amit a csepp alakú karosszéria és a kétoldalt ívelt szélvédő is fokoz. Modern megoldások, mint a sík oldalablakok, süllyesztett kilincsek és a lefedett hátsó kerekek, jellemzik.
A hátsó részében elhelyezett 3,0 literes, léghűtéses, félgömb alakú égéstérrel tervezett V8-as motor korai változataiban 60 lóerős volt, később a 3,4 literes verzió 75 lóerőt teljesített.
Az elegáns kék fényezéshez korabeli kárpitokkal egyező szürke bőrbelsőt készítettek, amelynek kiemelkedő eleme a diófurnérral díszített műszerfal az elefántcsont színű kormány mögött.
A Tatra T77-esbe tett hatalmas munka és költségek – amelyek több mint egymillió dollárra rúgtak – nemcsak a ritkaság értékét, hanem a különleges art deco szépségét is tükrözik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
