Kevésbé ismert, hogy a gőzautók milyen sokáig párhuzamosan léteztek a belsőégésű motorokkal.
Az 1920-as évek elején a folyamatosan fejlesztett gőzhajtás még teljes mértékben versenyképes volt a benzines autókkal, de csak a harmincas évek végére vált végleg elavulttá.
A benzinmotorok ekkor már nagyon olcsók és könnyen kezelhetők voltak, míg a gőzmotorok egyre bonyolultabbá váltak, és egyre kevesebb vásárló volt hajlandó kivárni az indítás előtti felfűtési időt.
Az amerikai Stanley Motor Carriage Company az egyik legismertebb gőzautó-gyártó volt.
Népszerűsége nagyrészt annak köszönhető, hogy 1906-ban elért 204 km/h sebességrekordját 1911-ig senki sem tudta megdönteni, sem gőz- sem más technológiával.
Százéves modelljük, a Stanley Steamer 740, húsz lóerős motorjával és közel kéttonnás tömegével nem volt olyan gyors, mint a korábbi rekordautó, de csendes és kényelmes volt, és a benzines autókkal akkor még simán versenyképesnek számított.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
