Az amerikai elektromosautó-gyártó 1907-től 1939-ig készített csendes, tiszta működésű, könnyen használható autókat.
A cég a húszas évek végén érte el termelési csúcsait: az elektromos autók népszerűsége az első világháború idején, amikor a benzinárak átmenetileg megugrottak, jelentősen nőtt.
A száz évvel ezelőtt bemutatott és hét évig gyártott Model 90 ára körülbelül tízszerese volt egy Ford T-modell árának – már akkor sem volt olcsó.
Ugyanakkor használata rendkívül kényelmes volt!
Míg a T-modell beindítása, amelyhez akkoriban három éve elérhető elektromos önindító is járt, még komplikált gépkezelést igényelt, és folyamatosan foglalkozni kellett a pedálokkal és karokkal, az elektromos autón csupán el kellett fordítani egy kapcsolót, majd a két irányban mozgó pedállal lehetett gyorsítani vagy lassítani – ennyi volt a feladat.
A Detroit Electric Model 90 végsebessége, amely körülbelül 40 km/h volt, jelentősen elmaradt az akkori benzines autók teljesítményétől, de a rossz vidéki utakon, illetve az autózással még csak ismerkedő városi környezetben így is ritkán sikerült elérni ennek a tempónak akár csak a felét is.
Az utak azonban egyre javultak, a benzines autók pedig egyre erősebbé váltak – ezt már nem sokáig tudta követni az elektromos technológia.
A lassú, erősen korlátozott hatótávolságú villanyautók a harmincas évek végétől hét évtizedre gyakorlatilag eltűntek az autópiacról, hogy a jelenkorban gyorsabb, erősebb és egyre nagyobb hatótávolságú változataikkal, a belsőégésű technológia teljes leváltásának ígéretével térjenek vissza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
