autórajongó

Amikor a Peugeot megépítette a 205 Turbo 16-ot, a Group B rally szakaszait tartotta szem előtt, nem pedig a heti bevásárlást. Azonban ez nem állította meg a korábbi tulajdonosát, aki Andreas Wüest-nél kínálja ezt a tökéletesen restaurált példányt…

Ha már gyermekkorod óta szereted az autókat, biztosak vagyunk benne, hogy próbáltál meggyőzni egy szülőt, hogy vegyen egy olyan autót, amely teljesen alkalmatlan volt az igényeikhez. Az én esetemben ez azt jelentette, hogy arra próbáltam rávenni anyámat, hogy cserélje be a szórakoztató, de praktikus Triumph Vitesse kabrióját egy bíborvörös De Tomaso Panterára…

Van egy hasonló történet a lenyűgözően tökéletes Peugeot 205 Turbo 16-tal, amelyet a svájci kereskedő, Andreas Wüest kínál egy gondos (és valóban gondos) hat éves restaurálás után.

Ez a vad relikvia a izgalmas Group B rally korszakból korábban Wüest egyik közeli barátja édesanyjáé volt, aki vonakodva kellett elfogadja, hogy egy hangos, középmotoros homologációs specialista, csukott hátú, hátsó ülések nélküli és pótkerekkel teli csomagtér nem igazán ideális vásárlószállító jármű.

Az autó – amelyből 200 darabot építettek 1984-ben, hogy kvalifikálják a még extrémebb 'Evolution 1' versenyváltozatot a Világ Rally Bajnokságra – később egy családi garázs sarkában pihent, amíg Wüest 2018 októberében meg nem mentette.

Azonnal elvitte a jól ismert klasszikus autó restaurátornál, Cedric Thomasnál a svájci Hellikonban, ahol az autót teljesen szétbontották, majd szeretettel összerakták, felhasználva a bolygón elérhető utolsó új, régi alkatrészeket. És ahogy a képeink is mutatják, az autó minden egyes része most olyan friss, mint amikor pontosan 40 évvel ezelőtt legördült a gyártósorról – vagy talán még frissebb.

A Peugeot 'szokásos' 205 GTi modelljei, mind 1.6-os, mind 1.9-es változatban már jól megszokott modern klasszikusok, de a Turbo 16 egy teljesen más ligában játszik.

Valójában, bár a Peugeot stratégiája az volt, hogy növelje a standard modellek eladását azzal, hogy a Turbo 16 megőrizte a nyilvánvaló családi hasonlóságot, alig egyetlen alkatrész sem került át az előbbiből a későbbi autóra, csupán az első szélvédő, az ajtók és a fényszórók voltak cserélhetők.

Míg az Evolution 1 T16-okat a Peugeot Talbot Sport párizsi Bois de Boulogne központjában fejlesztették és építették, addig a homologációs autókat 30 km-re a volt Simca gyárban Poissy-ban kézzel szerelték.

Itt az autó rendkívül fontos 'sziluettjét' egy acél monocoque vázra építették elöl (amely tartalmazta az autó kabinját), és egy csöves vázat hátra.

Ehhez csatlakozott az 5 sebességes, keresztbe beépített váltó és a négyhengeres, 1775 cm³-es, kétsoros szelepvezérlésű, turbófeltöltős motor, melyek jobbra voltak eltolva, hogy a hajtóművet közvetlenül összekösse az első és hátsó ZF korlátozott csúszású differenciálművekkel, amelyek részei voltak a Ferguson Formula négykerék-meghajtási rendszerének.

Míg néhány gyártó híres volt arról, hogy nem mindig feleltek meg a homologációs szabályoknak, és nem építettek meg elegendő számú utcai autót, a Peugeot a másik végletre ment a Turbo 16-tal, és kötelességtudóan építette meg mind a 200 darabot egy sorozatban.

Amikor 1984 márciusában elérkezett az FIA ellenőrzési napja, mindegyiket felsorakoztatták, hogy bizonyítsák az illetékeseknek, hogy valóban léteznek, és a 205 Turbo 16 április 1-jén 'átment' – alig több mint egy hónappal később, amikor az (már elkészült) Evolution 1 autók bemutatkoztak a WRC-ben Korzikán.