autórajongó

Jelenleg a Cayenne S Coupé luxus üléseiben ülök, és merészen fogom a sportos alcantara kormányt, anélkül, hogy kesztyűt viselnék.

Nem érzem, hogy ez tiszteletlenség lenne, mivel a Porsche számomra teljesen más jelentőséggel bír. A Porsche esszenciálisan a sportosságot testesíti meg.

Amikor az őrült mérnökök évente tovább finomítják a farmotoros technológiát - amit kezdetben nevetséges ostobaságnak tartottak -, hogy ezáltal még gyorsabb legyen a versenypályákon és még élvezetesebb a hegyi utakon, én pedig minden egyes pillanatban az arcomon érzem a vigyort.

Az elején arany pajzs ragyog, de ez nem egy szexi kupé, hanem egy praktikusabb, tető nélküli szabadidő-autó. Ez a jármű, mely büszkén viseli a 911-es stílust, mintha az extra nagyméretben is elérhető lenne.

A Porsche számára nagy segítséget jelentett a Toyotától átvett gyártási folyamat, a léghűtéses korszak lezárása és a vízhűtéses motor fejlesztése, valamint a középmotoros Boxster bevezetése, de a Cayenne hozta meg igazán az anyagi sikert. 2002-ben a Porsche terepjárója olyan volt, mint David Beckham.

Kezdetben mindenki utálta, kifütyülte, megvetve nézte, de mégis mindenki vágyott rá, ami belefért abba az átkozott Cayenne-be. Az első Porsche Cayenne Turbo S már 5 másodperc alatt elérte a 100 km/h-t, míg a mostani, mélyzöld Cayenne S Coupé még gyorsabban száguld.

A Porsche nagy szabadidő-autójában semmi különleges nincs abban a tekintetben, hogy az MLB platformra épül, ugyanúgy a szlovákiai Pozsonyban készül, mint az Audi Q7, a Bentley Bentayga vagy a Volkswagen Touareg. Sok közös alkatrész van ezekben az autókban, de egyik sem bír olyan varázslattal, mint a Porsche.

A Cayenne S Coupé is háromkamrás légrugókkal és aktív felfüggesztéssel rendelkezik, valamint nyolchengeres turbómotor hajtja, az utastér pedig súlyos bőrkárpitozásban pompázik, és több mint 550 literes csomagtérről gondoskodik. Mégis, mindezek ellenére úgy érzem, mintha a jármű sokkal könnyebb lenne, mint amilyen valójában.