Korán vetették be a Nissannál a sorozatgyártású elektromos autókat, az első generációs Leaf már 2010-ben az utakra került. Mára ezek a járművek már több mint 10 évesek, mégis gyakran láthatunk.
Fontos megemlíteni, hogy a BYD cég akkoriban még csak licenc alapján építette be az elektromos hajtásláncot kétes minőségű autókba, miközben a Nissan Leaf már akkor is komolyabb járműnek számított.
A második generáció 2017-ben jelent meg, és ez sokkal jobban sikerült, mind külsőleg, mind technikailag.
Mára azonban már az autó is öreg, ahogyan az országút, ám még mindig jó a technikája, és az ára sem rossz, sőt, még a kínaiak sem tudnak olyan kedvezőt kínálni. Vajon ez lehet jelenleg a legjobb opció az elektromos autók között?
Az új, második generációs Leaf frissített külsővel jelent meg, ami egyértelműen pozitív változásokat hozott. Új maszk, új lökhárító, valamint több fekete és új 17 colos felnik tették vonzóbbá.
Bár méretben nem változott, a 4490x1788x1540 milliméteres méretei, illetve magassága 1530 milliméter alapfelszereltséggel. Érdekes módon, a felszereltségtől függően változik a hasmagasság is, 142-157 milliméter között.
A felnik mérete az alapváltozatban 16 colos, míg a többi modellen alapáron 17 colosak. A friss külsőhöz új embléma is társul a Leafen, bár nem olyan különleges megvilágítással, mint a teljesen új Ariya esetében. A fekete tetővel még némi stílust csempészhetünk a dizájnjába, azonban még ez sem változtat igazán azon, hogy a Leaf még mindig az 2000-es évek elején divatos vasaló formát idézi.
A frissített verzió új multimédia rendszert kapott, ami alapfelszereltségként jár a Visia feletti modellekhez, és 8 colos kijelzővel rendelkezik.
Fontos újdonság, hogy vezeték nélkül tükrözhetők az Androidos és iOS-es telefonok is, ami ma már elengedhetetlen és hasznos extrának számít. A rendszer bár nem kiemelkedő, de kezelhető és tanulható, és a teszthét alatt stabilan működött, bár a tolatókamera képe lehetne szebb.
Ezen kívül még egy kijelző is bekerült a műszerfalra a kormány mögé, ami 7 colos és egy kerek, analóg sebességmérő mellé került, ami egy furcsa, de érdekes keveréke a technológiának és a hagyományos elemeknek.
A Nissan Leaf kétféle akkumulátorral érhető el, bruttó 40 és 62 kWh kapacitással, nettóban pedig 39 és 59 kWh. A nagyobbikhoz hőszivattyús fűtés jár, míg a kisebbik verzióhoz sajnos nem. A töltési képességük is eltérő, felszereltségtől függően.
A három legmagasabb szinten akár 100 kilowattal is tölthetők, míg a többi modellnél a legnagyobb teljesítmény 50 kilowatt, azonban ezek CHAdeMo csatlakozóval rendelkeznek, melyből kevesebbet találunk közterületen.
Ha csak a Type2-es csatlakozót használjuk, akkor a csúcsteljesítmény 6,6 kilowatt, de a belépőmodellek esetében ez rosszabb, mindössze 3,6 kilowatt.
A feltöltési idő 60 perc és 32 óra között változik, attól függően, hogy milyen áramerősséggel töltjük az autót. Az 50 kilowattos villámtöltéssel a 62 kWh-s akkumulátor 90 perc alatt feltölthető.
A katalógus szerint a kisebbik akkumulátorral 285 kilométert, míg a nagyobbikkal 385 kilométert lehet megtenni egy töltéssel.
A legkisebb, nettó 39 kWh-s akkumulátorral, 150 lóerővel és halogénizzókkal felszerelt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
