autórajongó

1985-ben az Etak nevű csoport mérnökei, akik a Szilícium-völgyben tevékenykedtek, célul tűzték ki maguk elé a digitális kor iránytűjének létrehozását. Ők voltak azok, akik megmutatták, hogy még olyan területeken is lehet újítani, amelyek látszólag változatlanok voltak. Fel merték vetni a lehetetlent, az akkori szabványokat és előítéleteket. Új iparágat hoztak létre a semmiből, amely ma már milliárdokat ér, és jelentősen átalakította a világ felfedezésének módját.

A kor akkoriban teljesen más volt. Reagan és Gorbacsov a hidegháború lezárásáról tárgyaltak, és még mindig a hagyományos papírtérképekre támaszkodtak, amelyek kényelmetlenek, nehézkesek és gyakran nehezen értelmezhetők voltak. Az elektronikus navigátor ötlete olyan volt, mintha egy sci-fi filmből származott volna. Az út a mai GPS fejlesztéséhez Stan Honey vezetésével kezdődött, aki világszerte elismert navigátor volt, és szenvedélyesen követte az innovációt.

Hogyan működött az Etak navigátora?
Az Etak navigátora kísérletező módon igyekezett meghatározni a helyzetünket és az irányt, amerre tartunk. A navigációhoz becsléseket használt, amelyek a mozgásérzékelők és az iránytű alapján működtek. Gyakorlatilag a navigátor minden mozgást rögzített, majd összevetette ezeket a digitális térképpel, amelyet a fedélzeten tároltak. Így azonosította, hogy éppen hol vagyunk az utcákon, és valós időben frissítette a pozíciónkat. Mintha azt mondanánk, hogy „valahol erre kell lennünk, mert ott fordultunk be”. Azonban a megbízható számítás érdekében az iránytűt és a dőlésmérőt is ki kellett találniuk a mérnököknek.

A legnagyobb kihívás az volt, hogy digitális térképeket hozzanak létre. Ma már megszoktuk a Google Térképet, amely globális adatbázisával könnyen elérhető. 1985-ben azonban a térképek még csak papíralapúak voltak, amelyeket az Etak egyenként szkennelt be. Ahhoz, hogy minden információt tároljanak, a mérnökök egy algoritmust fejlesztettek ki, amely az utak topológiáját használta fel. Így jött létre az Etak Navigátor, amely lenyűgöző volt mindenki számára. Azonban voltak korlátai: a térképek csak néhány nagyvárosi területet fedtek le, és használatukhoz hat drága kazettára volt szükség. A rendszer telepítése több órát vett igénybe, és csak képzett technikusok tudták végrehajtani.

Mi lett a navigátor sorsa?
Az Etak Navigátor ára akkoriban 1395 dollár volt, ami mai áron körülbelül 4000 eurónak felel meg, így csak a sikeres és gazdag személyek engedhették meg maguknak. Az első vásárlók között olyan hírességek voltak, mint Spielberg és Michael Jackson.

Az igazi fordulatot az jelentette az Etak számára, amikor Rupert Murdoch ausztrál médiavezér megvásárolta a navigátor teljes jogait, hogy azokat felhasználja a Jaguár nevű titkos projektjében. A projekt célja az volt, hogy az adatbázist interaktív útikalauzként használják fel a szállodák, éttermek és látnivalók megjelölésére. Ez az ötlet akkoriban őrültnek tűnt, de ez előzte meg a Trip Advisor és a Google Street View létrejöttét. A Jaguár projekt sosem valósult meg, így a rendszert egy brit médiavállalatnak értékesítették tovább. Ez volt az Etak számára a vég kezdete, amely később a Sony-tól a TomTom holland navigációs céghez került. Azonban a GPS megjelenése elavulttá tette a navigátor technológiáját, így végül is a feledés homályába merült. Az Etak öröksége azonban tovább él, és a digitális navigáció úttörőjeként emlegetik.