1959. augusztus 26-án a British Motor Corporation bemutatta forradalmi kisautóját, az Austin Seven és Morris Mini Minor néven. Később több márka alatt is forgalmazták, de mindenki csak Miniként ismeri.
A története a szuezi olajválsággal kezdődött, amikor az üzemanyagok ára megemelkedett, és szükség volt egy olcsó, takarékos kisautóra.
A Mini azonban sokkal több lett, mint egy gazdaságos népautó; stílusa soha nem ment ki a divatból, sőt, még az utódai is túlélték, és egészen az ezredfordulóig gyártották.
41 év alatt több mint 5 387 000 példány készült belőle, a BMW által tervezett modern változat pedig továbbra is megtartotta a márka laza stílusát és vezetési élményét.
Az Austin mérnökét, Alec Issigonist kérték meg, hogy tervezzen egy takarékos kisautót, amely olcsón gyártható, nem hosszabb három méternél, mégis elég helyet biztosít négy személynek és csomagjaiknak.
Issigonis nem mindig az íróasztalánál dolgozott; noteszét mindig magával hordta, de ha abban nem volt hely, étterem szalvétáira és étlapokra is rajzolt.
Bár a Mini nem volt az első fronthajtású autó, helytakarékossági okokból nem követték a Fiat 500-as tervét, hanem a motort keresztben helyezték el az autó orrában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
